download; ebook; do ÂściÂągnięcia; pobieranie; pdf
Pokrewne
- Start
- Margit Sandemo Cykl Saga o Ludziach Lodu (06) Dziedzictwo zła
- Margit Sandemo Cykl Opowieści (24) Białe kamienie
- Najpiękniejsze opowieści 14 Gdzie jest Turbinella Sandemo Margit
- Margit Sandemo Cykl Saga o czarnoksiężniku (07) Bezbronni
- Sandemo Margit Saga O Czarnoksiężniku 10 Echo
- Najpiękniejsze opowieści 02 Przeznaczenie Margit Sandemo
- Sandemo_Margit_ _Saga_o_Czarnoksiezniku_Tom_2
- Sandemo_Margit_27_Zaginiony
- Ortega y Gasset Jose Bunt Mas Czć™śÂ›ć‡ 1
- Jeffrey A. Carver Starstream 1 From A Changeling Star
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- blox.htw.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Bizonyára tQn1dött Iliána mélyen meghatva. Azoknak is, akiket mi
földalattiaknak hívunk, a láthatatlanoknak is. A tündéreknek. A törpéknek is, vagy
bárhogy nevezzük 1ket. Biztosan sokat szenvedtek, ez nagyon borzasztó.
Igen, a legenda így meséli el. Minden fatündér, vagy bármi is volt, elveszítette
saját magának is egy részét, amit mi úgy nevezünk, hogy lélek. Együtt éltek a
természetben, a növények és az állatok, egymáshoz tartoztak. Minden bokor, és
minden kis palánta, és ezzel együtt minden állat az erd1ben& Mindnek elveszett az
otthona. A veszteségt1l nyugtalanok, és otthontalanok lettek. Mindnek meg kellett
halnia a másik lelkével együtt& De azért kaptak segítséget.
Kaptak? sóhajtott Iliána nagy szemeket meresztve, és egyben aggódó reménnyel
telve.
Vratiszláv meghatódott ennyi aggodalmas tör1dést látva. Úgy látszik, a lányka
elfelejtette, hogy a mese csak egy erd1r1l szól.
Igen, Iliána, kaptak. A legenda úgy szól, hogy a Nappal és az Éjszaka megsajnálta
1ket, mert az erd1lakók kétségbeesése megindította 1ket. A Nappal egy kis
napsugáron, az Éjszaka pedig egy kis holdsugáron küldött egy-egy kis teremtményt le
a földre&
Milyen szép gondolat és tett! Milyen alakban küldték 1ket?
Nem tudom, mert senki nem látta 1ket. De a legenda szerint két tündér volt,
akiket felruháztak különleges tulajdonságokkal.
De igen, szerintem vannak olyanok, akik legalább az egyiket láthatták! Az a
tizenkét vadász az erd1ben. Akiket apád kiküldött, vagy legalábbis néhányan közülük.
De akik túl közel mentek hozzá akkor, már mindannyian meghaltak mostanra.
Én magam is majdnem láttam az egyiket gondolta Iliána, de úgy tQnt, az nem
akarta, hogy lássam. Azért is aludt el a gyertyám.
Ösztönösen simogatni kezdte a kezén lév1 jelet, a három pici foltot. Vratiszláv
meglátta a mozdulatot és mélyet sóhajtott. De nem volt ideje bármit is szólni, mert
Iliána felkiáltott:
Odanézz! Mi közeledik ott?
19
A falu szélén, nem messze attól a helyt1l, ahol éppen álltak, igen furcsa menet
közeledett. Messzir1l is látszott, hogy siet1s, céltudatos lépésekkel haladnak.
Öt ember, öt szerzetes volt, akik hátukra kötözve egy-egy batyuban hozták
magukkal kevés holmijukat is.
Vratiszláv közelebb ment hozzájuk és odakiáltott nekik:
Hahó, szerzetesek, hová siettek ennyire? Azok megálltak és tanácstalanul
egymásra néztek. Az egyikük félénken közelebb lépett, és így szólt kétségbeesett
hangon:
Nem maradhatunk itt tovább, fenség. Apjaura rossztettei kényszerítenek
bennünket elhagyni ezt a bQnös helyet.
De miért éppen most? kérdezte csodálkozva Vratiszláv.
Egy új ragály tört ki a faluban! jött a szomorú válasz.
Ez csak olyan szokásos 1szi nyavalya. Egy kis nátha és köhögés miatt nem kell
még ragályról beszélni!
Hát, ezt nem tudjuk biztosan. De minden rossz elér azóta bennünket, amióta
0kegyelmességének, a Hercegnek merészsége lett mindenfajta istentelenséget
elkövetni Hród erdejében.
Na, azért ez túlzás. Nem kell mindent erre fogni! válaszolta Vratiszláv majdnem
bosszúsan.
Ebben már biztosak vagyunk, és tudjuk, hogy mit láttunk! Varázslat ez, a
legrosszabbik fajtából. Egyenesen az ördög mQve!
Ez nem varázslat, barátok. Ezt maga a természet idézi el1, mert visszaüt, azért,
amit elkövettek ellene.
A barátok csak heherésztek, aprókat nevettek zavarukban a számukra furcsa válasz
hallatán. De Iliána meglátta a félelmet az arcukon.
A csuhások vihorászva, már-már eszel1s vigyorral álltak újra menetbe, és siet1s
csoszogással folytatták útjukat. Látszott rajtuk, hogy gyorsan távol akarnak kerülni a
falutól.
Vratiszláv magában mosolyogva tért vissza, de egy kis harag még látszott arcán.
Nem találta nyugalmát Iliána mellett sem. Csóválta a fejét, s mintha valami hihetetlen
dologgal kerülne szembe, úgy kérdezte:
Te nagyon is megváltoztál, leányka! Mintha& mintha fénylene a leveg1
körülötted, nem is tudom szavakkal kifejezni. De felejtsd el, biztos csak képzel1döm!
Iliána nem akarta, és nem is tudta elfelejteni ezeket a szavakat! Maga is észrevette
már a változást. Nem mondta rosszul Vratiszláv, valóban fénylett a leveg1 körülötte.
Nem merte elmondani a férfinak, hogy ezenkívül még sok sajátságos dolog történt
vele mostanában. Minden sokkal egyszerQbbnek és természetesebbnek tQnt, új,
szokatlan gondolatai támadtak. Különösen azok a gondolatok, amelyek az erd1 körül
jártak, és általában az egész természetr1l alakult ki újszerQ felfogása.
Köszönöm, hogy utánam jöttél megkeresni mondta csendesen. Ez nagyon
kedves volt t1led.
Ne köszönj semmit! kérte a férfi és rögtön hozzá is tette, hogy miért. Egy
úriember nem fontolgatja, hogy segítsen, hanem megteszi.
Igen, az egyszerQ ember nem mindig, de egy úriember& válaszolt halkan a
lány, és halvány mosollyal nézett maga elé.
Aztán Iliána hirtelen felrezzent.
De most térjünk vissza arra, amir1l beszélgettünk legutóbb. Ahhoz a sok
titokzatossághoz, ami az erd1t körülveszi. Ez a történet, ugye csak az egyik fele a
legendának? Miért akarta apád elfogni a Nappal és az Éjszaka küldötteit? Mert azokat
akarta, nem?
De igen. De neki mind a két Teremtmény kellene, máskülönben nem ér semmit az
egész felelte sokatmondóan Vratiszláv.
Mi az, hogy nem ér semmit? Iliána úgy érezte, hogy végre választ kaphat
mindarra, amit már hetek, s1t évek óta furcsának talál.
Lássuk csak sorjában& és a Herceg kisebbik fia belekezdett a történet másik
felébe.
Továbbra is ott álltak egymással szemben és egyfolytában beszélgettek. A ló
elhagyta 1ket és egy kicsit távolabb keresgélte az 1szben ritkuló zöld szálakat, amiket
még a mez1n találhatott.
Iliána nem is gondolt arra, hogy a várból megláthatják 1ket. Nem jártak tilosban,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]